8 thoughts on “Vendégkönyv

  1. Birkás Dorina

    20210918-25 Ponta Delgada – Horta
    Hajó: Dufour 46 Grand Large/ Strappo
    Captain: Imi
    Crew: Gyula, Ági, Zoli, Orsi, Kornél, Bálint, Gábor, Meli, Dorina

    Útinapló
    by Dorina

    09.18 indul a vitorlázás?

    Olyan 1 óra körül indulhattam a kikötőbe, mert az Imréék már odaértek. Itt találkoztam Ágival, Gyulával és Imrével. Hajóátvétel majd egy nagybevásárlás (csak pár napra, nem egész hétre), aztán el is szaladt a délután. 7 körül érkeztek meg az utolsó emberek, majd útrakeltünk kis mozgó otthonunkkal nemsokkal naplemente után. Kb 300m-t motorozhattunk a kikötőtől amikor egy 1500-as fordulaton kb elkezdett ömleni a fehér füst a kipufogóból. Nem tudtuk, hogy most hirtelen Gyulát pápává választották vagy behalt a motor.. (a fehér füst mindig nagy bajt jelent….) Hamarosan sípolás, telefonálás, motorleállítás..ami végül abba torkollott, hogy ki kellett vontatni minket vissza a kikötőbe mert veszélyes lett volna beindnitani a nagylányt. Hát ez van. Hivjuk a Brúnót, aki épp a fathers birthdayen ül a város szèlén, de ígéri mindjárt jön..:D kb 11re ide is ért, csekkolja a motort, tiszta olaj, látja ő is hogy nemoké, fémpor vegyül az olajba..no good signal my friend.. látja látja. Hatalmas telefonálgatásokba kezd, én bejöttem aludni Melindához a kis konzervdobozunkba 😀 reggel meglátjuk mi lesz, reméljük másik hajo!

    09.19 Furnas, Lagoa do Fogo

    Hajón ébredtünk, Melinda hajol be az ablakon hogy “hallotad a hírt? Holnap estére lesz hajónk, de egy 50 lábas!!” Na mondom faszaaa! Legalább lesz időnk Sao Miguelt felfedezni. Reggel szüttyögés meg rántotta meg kávé stb, aztán 11-12 között sikerül elbattyogni az autókölcsönzőbe, béreltünk egy kisbuszt (9 személyes, 10en vagyunk). Csaj fel is hivja a figyelmünket a tényre hogy 10en vagyunk a busz meg nem annyi személyes, nem akartuk neki mondani hogy “fogd meg a söröm”, szoval Melindával vártuk hogy visszajöjjenek értünk az autoátvétel után, addig vettünk sört, csipszet meg gyümilevet. Nagy nehezen találnak egy helyet ahol le tudnak huzodni, én ülök előre Vip-ba mert én mondtam hova kell menni mit kell itten nézni meg hogyan kell oda menni. Melinda mondta hogy majd ő utazik a csomagtartoba. Bemászik, erre nem pont arrajár egy rendőrautó? 😂😂😂 Csávó túlmegy, meglátja, visszatolat, nézi miafasz, mondjuk Melindának, gyorsan kezdj el sört adogatni az embereknek előre 😂😂 aztán kimászott mintha mindvégig ez lett volna a terv és integetve arrébbsétálnt mig elment a rendőr 😂

    Utána végül beszuszakoltuk magunkat csomagtartóbautazás nélkül és megcéloztuk Furnas Terra Nostra parkját. Belépő 8€, hatalmas park, több órát lehet bent sétálgatni, bőven félnapos progi. Fürdés a sárga termálmedencében (este mostuk a bikiniket keményen…). Vacsi egy lokál helyen, kevésbé lokál kajákkal sajnos…:( utána megnéztük a gejzireket, tali a magyar turistacsoporttal többször is (jokepu turavezeto)

    Utána irányba vettük Lagoa do Fogot, teaültetvény útbaesett, megálltunk egy fotóra. Lagoa do Fogo egyszeruen gyönyörűséges!! Vulkáni krátertó, egyik fényképnek sincs esélye visszaadni azt a csodás látványt ami minket ott fogadott. Lefele a hegyről tehenes naplemente rozmaringos csipsszel és maracujás fantával 😀

    Tele van a rét sirályokkal..micsinálnak ezek itt?
    -Gyula: identitászavaros mind 😂

    09.20 Sete Cidades, új hajóátvétel

    Reggel ismét fájós háttal ébredünk, de ma van az újraindulás napjaa!! Reggel rántotta készítés, majd indulás a bérelt buszocskánkkal Sete Cidades felé. Már majdnem ottvagyunk amikor meglátunk valami fura beomlás szerűt ahol sok autó áll, hát álljunk már meg mi is 😀 tök szép a kilátás, menő a kis kráter is, Gábor nézi hogy innen van egy túraútvonal ami odavezet ahhoz a parkolóhoz ahova amugy menni akarunk. A csapat nagy része elindul, majd menet közbe kiderül hogy hát ez egy jó 1-1,5 órás túrácska lett mig elérünk a végcélunkig 😀 aztán végül láttunk szép tavacskákat ahol jógapozban fotóztak minket marketingbű, meg szép puha mohával borított sziklafalat!

    Sete Cidades miraduro do infernohoz vezető útnál végül összefutott a csapat és kisdobozos sörfeltankolás után neki is indultunk. Felérve lélegzetelállító látvány tárult elénk. Imi nem is akart eljönni, én mondtam neki hogy szerintem ez a sao miguel top1!!! Utána próbáltunk Sete Cidades falucskában kajáldát találni, hàt nem sikerült sajnos, végül a sietnünk is kellett mert közben hívott Igor hogy megérkezett a hajócskánk Hortáról!!! Útközben végül egy nem tul frekventált étteremben kajcsi steak (Meli megvásárolja a műanyag virág asztaldíszt 😂)

    Visszaérve a csapat fele marad átcuccolni, a másik fele pedig elindul bevásárolni.

    Én koordináltam a bevásárlást a második indulás előtt, itt kapta meg a Zoli a megtisztelő pia management feladatot. Ez utána ugy megtetszett a többieknek, hogy mindenre kitaláltak valami pozíciót :DD lett fenntarthatósági management, traffic and mobility manager, tour guide management meg persze delfin management.

    Szerencsére sikerül végre tééényleg elindulni, ráadásul még naplemente előtt!! Csodaszép naplementés raumban vágunk neki az éjszakai nagy menetnek Terceira felé. 2 fős csoportokba osztottuk magunkat és úgy toltuk végig az éjszakát. Melivel mi 11-1ig voltunk, picit émelygett azért a gyomrunk, de a kis kólák nagyon jó szolgálatott tettek az éjszakai műszakban.

    09.21 Delfinek, óceánban fürcsi, Terceira

    Mikor felébredtünk, már lehetett látni Terceirát! A szél hajnalra sajnos leállt és motoroznunk kellett. mindenki nyugiban fogysztja a reggelijét, kávéját. Én kiültem kávézni a szeretett helyemre, az orrba. Odajött hozzám a Gábor és elkezdte mutatni az előző heti képeket, hogy miket láttak, delfineket, meg, hogy volt egy nagyobb is ami lehet bálna volt! Nézegetjük nézegetjük, egyszercsak Gábor felkiált: DELFIN! Itt már tudtam, hogy nem a telefonjában lévő delfineket kell bámulni, hanem a hajó mellettieket! Először csak 1, aztán 2 aztán 4, aztán 8 aztán kitudja mennyi delfin kezdett el úszkálni a hajó mellett/előtt! Kicsit eltávolodtak, utánuk fordultunk és újra sokan lettek! Fantasztikusak voltak ahogy ott kísértek bennünket! Utána többen is nagy kedvet kaptunk a fürdéshez! Hát mikor ha nem a delfinekkel 😀 Persze mire átöltöztünk meg leengedtük a fürdőplatformot már nyomuk se volt, de nagyon kellemeset fürödtünk a nagy hullámokba (úgy imbolygott a hajó, csak úgy néztünk, hogy mi ezen utazunk épp? 😀 )

    Gyönyörű napsütéses napunk lett, kikötöttünk Terceirán, majd közös ebéd egy nagyon jó étteremben! Ezután szabad program, valaki visszament aludni, valakik sétáltak. Angra az UNESCO világörökség része, nem véletlenül, hiszen gyönyörű óvárossal büszkélkedhet! Többen még fürödtünk egyet a strandon is, majd este Melivel Bolognait készítettünk a csapatnak. Jó vacsi után beszélgetős este és alvás. (Túra végén mondtam érdekes statisztika lenne összeszámolni a társaság heti alkoholfogyasztását, Zoli pia management csak annyit válaszolt, “ne tudd meg hányszor vettünk 10 üveg bort” :DD )

    09.22 Terceira

    Másnap mindentbele rántotta készítés, majd bérelt kisbusszal irány felfedezni a szigetet! A sziget leghíresebb látnivalójával akartunk kezdeni, ez az Algar do Carvao barlang, amit az előző heti csopinak nem sikerült megnéznie. Odaérünk direkt szieszta előtt és zárva :DD csak 14:30tól nyit..na jó akkor addig más. Körbekocsikáztuk a szigetet balról, voltunk a Lagoa das Patas kis tavacskánál ami egy igazi piknikparadicsom! Aztán felmentünk a Santa Barbara kilátópontba, hogy hááátha nem lesz köd. De. Köd volt. Vagyis, inkább felhő, vagyishát semmit nem láttunk, igazából ez a lényeg. De vicces képek születtek. Ezután irány Biscoitos a természetes lávamedencék birodalma! Na meg persze Juszufé, aki igazábólnem is Juszuf és tök finom mindenféle kajái vannak. Gábor pl. kért egy ilyen csigalevest, leglább 20 percig ette, de lehet keveset mondtam 😀 Fürdés kevéssé lesz népszerű, mert eléggé fúj a szellő, de azért voltak bátor delikvensek. Na és végre ismét (valaki már 3.-jára) az algar do carvao felé vettük az irányt és ezúttal végre sikerrel jártunk!! Elépesztő látvány volt bemenni és lesétálni a függőleges barlangba, ahova szépen csöndesen benőtte magát a természet. (ja van student ticket, csak nincs kiírva 8 eur helyett 6).

    Visszatérünk a kikötőbe és nemsokkal napnyugta előtt ismét elkötjük a köteleket és egy újabb éjszakai menet keretében Pico felé vesszük az irányt. Sokkal kifújtabb és egyenletesebb széllel és hullámokkal teli raumban hasítunk, észleltünk egy egészen erős áramlást sao jorge és terceira közöttről mikor kiértünk terceira árnyékából, szóval amennyire csak lehetett, ejtenünk kellett. MEnet közben Gábor séf készíti a sült hús-sültkrumpli-saláta menüt. Vacsi után már nem fekszünk le a mi őrségünkig, egy kólával és jó társasággal simán átvészeltük 1-ig 🙂

    09.23 Pico

    Valamiért az embereknek van ez a fétise hogy fel kell menniük a magas helyekre. Hogy meg kell hódítani a csúcsokat. Hát ha már ittvagyunk az Atlanti óceán 3. legmagasabb vulkánjánál ami amúgy Portugália legmagasabb pontja…hát hogyaviharbanemennénk föl a tetejére…2351m…

    Az “””út””” kb 1200m magasról indul fel, idáig autóval lehet menni, van egy fasza parkoló. Egy épületen keresztül lehet elindulni meg megérkezni is, aminek kezdetben nemsok értelmét láttuk. Adtak ott ilyen formanyomtatványt hogy eztet tessék kitölteni, Mondjuk jólvan. Aztán mikor mindenki kitöltötte, benyújtották a 200eurós csekket, mondjuk miafasz. Utána adtak mindenkinek személyreszólóan egy GPS nyomkövető csipogó lófaszt amit ha megnyomsz akkor jönnek érted, lementeni a hegyről. Bizalomgerjesztőnek tűnik ez a túra…Na midnegy, elindulunk.

    Zsalunk föl a Picora. Elértük a 2000m-t, leülünk így lazába. (Amúgy full meg vagyunk halva). Mondom ez azé nemrossz. Meli: nem, egyáltalán nem, de azért egy felvonóból kiszállva is jó lenne 🤣

    Folyamatosan jönnek mennek a felhők, a mászás mellett Melivel a legaktívabb tevékenységünk az úgynevezett “pulcsifel pulcsile” mozdulat volt. Gyönyörű egyébként az egész, ahogy szépen lassan a felhők fölé kerülünk… Talán talán megéri a fáradalmakat. kb 2300m-ig mentünk föl, a maradék 50-100m szint, az a kis lófasz lett volna ami az utolsó kitöréssel keletkezett, de olyan omladozó kőrakásnak tűnt, hogy úgygondoltuk nem itt akarjuk kitörni a nyakunkat. Aza kis szar ide vagy oda, mi igenis megmásztuk a Picot!

    Lefele: megvan a taktik! Légy te a láva! Kövesd a folyást! 5 p mulva elhúzok, Meli utànamszól: “Na mivan megtaláltad a lávacsít?” 🤣🤣

    Imi utánunk kiabál 20m-rel fontebbrol: láttátok ezt a követ? meli: hát azt az egyet pont nem, de kurvasok másikat igen 😂 Imi: ez olyan mintha egy meztelen ember feküdne itt

    Jovunk lefele, már a 20. Embert latjuk gecinagy hatizsakkal sátorral felfelé mászni. Beszeljuk h biztos ilyen naagy bulit csapnak ott a kraterben zenevel meg piaval..meg csillagoség meg a napfelkelte…mondom Meli vissza akarsz menni? Meli: ha fizetnének se mennék vissza erre a szarra!!

    2 perccel később: jön felfele egy gecijokepű csávo. Meli: Dorina én lehet meggondoltam magam es inkabb fent alszom..ne várjatok rám 🤣🤣

    Jövünk le a hegyről már kocsival, igy nézzük hogy baszki ez gecinagy. Meli: hát igen ez gecinagy… lennék tehén az oldalán.

    Itt van sífelvonó? Nincs bazmeg mert itt nincs hó 🤣

    Visszaérünk, akik fönt voltunk, hullla fáradtak vagyunk, meg persze éhesek is. Nemsokkal érkezésünk után elmentünk a reggeli étterembe, ahol mindenki nagyon szuper hangulatban van. Rendelünk egy aperitivet. Senki nem tudja mi a fasz lesz ez, mondjak, valami lokál. Na megkapjuk, ez biztos maracuja palinka! Megkostoljuk, ez kurvara nem az, ez valami ecetes cucc, valaki megszólal:: biztos hortenzia palinka 😂

    09.24 Faial, Horta, Caldeira

    Reggel viszonylag kipihenten (máraki) ébredünk, majd egy rövid érzékeny búcsú után elhagyjuk Lajes do Pico kikötőjét (kurvaanyád deszép macska vagy sanyi). Mindentbele rántotta készítés vlogforgatással egybekötve, majd hálaistennek megérkezett a szél! Gyönyörűen felhúztuk a vitorlát, majd egy kevéssé elegáns halzolással kitéptük a gorss sott veretet a helyéről.. motor be, széllbeáll ismét, majd egy kiskötéllel megfixálja Imi, vissza a travellerhez. Okey nem kell lehúzni a gorsst, mehetünk tovább. Ezentúl már csak ilyen szamárfordulókkal váltogattunk takkot, hogy nehogy komolyabb károk keletkezzenek. Innentől tök hamar megérkeztünk Hortára ahol rögtön a leghíresebb kocsmában kezdtünk egy gintoniccal. Mindenki szerint ez volt a legfinomabb gintonic amit valaha ittak 😀 Páran vettek is egy-egy üveggel a ház saját ginjéből. Utána vissza kellett menni tankolni a hajót, meg beparkolni a végleges helyünkre, majd visszatértünk egy tökéletes ünnepi búcsúebédre. Mindenki gusztán tálalt nagyon finom helyi kaját kapott, teljesen baráti 15-20eur környékén fizettünk/fő, ahogy szinte mindenhol a túra során egyébként. Ezután elbúcsúztunk Kornéltól, Zolitól és Orsitól.

    Egy rövidke szusszanás (meg egy korsó sör) után kitaláltuk, hogy robogót kellene bérelni és felmenni a calderára meg a caplinhoshoz elmenni. Na jóóó, menjünk! Végül egy elektromos robogót béreltünk 4-en.Meli, Gábor, én, meg Imi. Azzal a különbséggel, hogy Imi nevében Bálint vette ki a robogót, akinek jogosítványa sincs :DD aláhamisítottuk neki a bérlős papírt, Imi beleegyezésével, majd zsa föl! Áldom az eszem hogy utcsó pillanatban visszarohantam egy kabátért, mert ahogy mentünk fölfele, egyre jobban kezdtünk el átfagyni. Na azért már nem áldottam az eszemet hogy rövidgatya szandál kombóban indultam el…. Gábor félúton felajánlotta a pulcsiját, hogy kössem fordítva a derekamra és legalább a combomat fedezze valamennyire :DD Életmentő volt, de komolyan! Ezúton is köszönöm!

    Szépen lassan belementünk a felhőbe, már maaajdnem visszafordultunk, amikor megnézem a térképet..Meli, 2 kanyar van, 1,2 km…ezt már nem adjuk föl!! (már tejköd, van, esélytelennek látjuk hogy látszik majd bármi a csúcson… Na mindegy, megérkezünk a parkolóba, mindenki röhög rajtam, hogy nézek ki (kabát miatt olyan volt mintha short se lett volna rajtam :DD Láss csodát, látszik valami a calderából…Duuurva! Úgy remeg a kezünk, a telefonon a fotózás gombot sem tudjuk megnyomni xd Megkérünk egy csávót h csináljon rólunk egy csopiképet, kurvára röhögünk a saját nyomorúságunkon, csávó mondja “look very happy! Or just very cold”? :DD

    Gábor még elment a Capelinhoshoz, mert másnap reggel korán indult haza, de mi Melivel meg Bálinttal úgy döntöttünk inkább visszatérünk a hajóra mielőtt jégkocka lesz belőlünk. Vacsira betoltuk a maradék bolognait meg a maradék portóit… Elég fáradt volt mindenki, chillesen, pakolósan telt az esténk. Közben Iminek visszahozták a múlthéten elhagyott magyar zászlót amit akkor már kirakunk a Peter cafe and sportban ugye??? Aláírtuk a korán távozók nevében is, meg a magunkéban is és nekem adták, hogy holnap mindenképpen vigyük be.

    09.25 Faial, Horta és Capelinhos

    Gábor és Bálint reggel korán távoznak a reptérre, többiekkel évredés után megpróbáljuk leltárba venni a maradék kaját és kiötleni, hogy ezekből mit tudunk/mit érdemes megmenteni. Én amit csak tudtam elhoztam (2. napja abból élek, napi 3 joghurt meg konzervhal vacsira stb 😀 ), szerintem viszonylag kevés dolog ment feleslegbe. Imi még reggel csinált egy rántottát, majd olyan 10 körül véglegesen elhagytuk Strappo fedélzetét és következett a búcsú pillanata. Jajj de nem szeretek én búcsúzkodni. Egy nagyon szuper csapat jött össze erre a hétre, ezt szerintem bátran ki lehet jelenteni. Imi, Ági és Gyula kimentek a reptérre, Melivel meg megindultunk Capelinhos felé a kis robogóinkkal. Éjjel csávó cserélt benne akksit szóval rengeteg szufla volt a gépben. Előtte elmentünk az én hostelembe lerakni a cuccaim (meg azt a sok kaját amit összelejmoltam), Meli lefotózott, aszongya ez már majdnem Bali style 😀

    Nagyjából 1 óra alatt értünk el a félszigetre, de közben meg is álltunk azért párszor. Ahhoz képest hogy egész napra esőt mondtak, csupán a felhőket láttuk egész nap, esőt csak reggel. Hát ilyen ez az azori időjárás..senki se tudja megmondani előre a tutit..:D Na és kiérve capelinhosra, nagyon komoly látvány tárult elénk. Szürke homok, félig betemetett épület, egy friss (~50 éves) vulkánkitörés eredménye. Sétáltunk le meg föl is, aztán visszatértünk Hortába, leadtuk a robogókat és a Peter cafe and sport felé vettük az irányt, hogy igyunk egy utolsó gin tonikot (kettő lett belőle), meg végül ebédeltünk is egy könnyedet. Belépve teli vigyorral mondjuk a pincér srácnak, hogy hoztunk egy zászlót, most érkeztünk hajóval. Csávó: Na és honnan jöttetek? Mondjuk, hogy hát magyarországról. Csávó: Magyarországról vitorlással??? Ja neeeem, itt béreltünk hajót aztán vitorlázgattunk itt a szigetek között. Elmosolyodik, majd egy ünnepélyes mozdulattal feltűzi a zászlót az egyik madzagra, szinte a pulttól közvetlenül balra. Mi büszkén dokumentáljuk az eseményt és le is fotózkodunk Horta leghíresebb hajós kocsmájának legfrissebb zászlajával!

    Na innentől már tényleg csak egy lépés választ el, hogy egyedül maradjak…Melit elkísérem a taxihoz és kicsit küszködve az érzelmekkel, elbúcsúzunk. Biztos vagyok benne, hogy találkozunk még (már csak azért is mert nálam maradtak a ginko levelek :))) )

    Köszönöm szépen mindenkinek az élményt, remélem még összefúj a szél! 🙂

    Dorina

    Reply
  2. MJ

    Húsvétkor megvolt az első katamarán élményem Horvátországban.
    Olyan hideg volt, hogy beledermedt a tusfürdő a flakonjába. 25 (néha 30) csomós szelünk volt, időnként vízszintes esővel. Nem volt olyan hely a hajón, ahol ne fáztunk volna.
    De a amikor csak nektek kinyitnak egy konobát egy világ végi kis szigeten, és úgy látnak vendégül, mintha családtag lennél…
    Vagy amikor a felhők mögül kinéz a nap, és olyan színekben látod az eget, amilyet képzelni sem lehet….
    Vagy amikor este egy elhagyatott öbölben horgonyon állva nem hallasz mást, csak ahogy a hajó oldalát csöndesen verdesik a hullámok…
    Vagy közösen főztök a hajón, abból, amit a hűtőben találtok…
    Vagy amikor beérsz egy kikötőbe és érzed, hogy most megállt az idő…
    Én biztosan nem utoljára hajóztam Imrével.

    Reply
  3. Rostás Viktor

    2018 tele. Magyarországon -18 fok. Ufff. Rég nem volt
    Ilyen hideg. No, de Kit érdekel? Kanári szigetek. Körülnézek. Keresi a szemen a sárga madarat. Valahogy éreztem, hogy ismét csalódnom kell. Sehol egy sárga kanári… 😂😂😂
    Taxit béreltünk Las Palmas-on és irány a kikötő! Egy 52 lábas Dufour. Teniszütők otthon maradtak. 😉
    Nagyon jó csapat jött össze! Különböző emberek, közös cél! Hajó, óceán, sziget felfedezés, gasztronómia, buli. Volt minden.
    Megtapasztaltuk az óceán zord viharos arcát. Az ideális ,napos időben való örömvitorlazas alatt a tekintélyes számú palackorrú delfinek vidám örömtáncát, akik órákig velünk szelték a habokat. Éjszakai őrség a nyílt óceánon. Hiába… hajnali 3 körül is kell találkozni egy másikk vitorlással. Ők is őrültek! 🙂
    Autóval bejártuk a szigeteket, építettük a csapatot némi hazai gyümölcspárlat hozzáadásával. Felfedeztük a helyi utcai rendezvények elég speciális hangulatát. Inyenceknek helyi kecskehús és helyi sörök. Közben a kilátás pazar többszáz méter magasan lévő étteremből az óceánra. A Teide látványa mindent visz. Kis offroad autózás Gomerán. Természet a négyzeten. Aztán a vakmerőbbek összemérik erejüket az óceánnal egy mindent elöntő fürdőzés közepette.
    Mi kell még? Ha szereted a különlegességet és a kalandot, de mindezt tapasztalt vezetővel szeretnéd. Gyere te is. Ne tartson vissza a fotel a TV előtt! Éld meg amit eddig talán csak vágytál, vagy azt sem tudtad hogy vágyni lehet ilyen csodára.

    Reply
  4. Colgate Attila

    Sziasztok!
    2018. július végén vettem részt egy kis mókázásban Imi kapitány Úrral és pár jól szituált matróztársammal.
    Murterből indultunk Sibenik felé, Bisevo érintésével.
    Csodálatos pár napot töltöttünk a vízen, ahol jártunk majdnem lakatlan szigeten, étlen de hál’istennek nem szomjan haltunk.
    Varázslatos panoráma es egy csodás kis horvát szigetet ismerhettünk meg, ha csak par órára is.
    Hajnali naturfürdés után csónakokba szálltunk és irányt vettünk a bisevoi kékbarlangba.
    Aztán komizsán reggeliztünk es a bár vegyes korosztály voltunk, MINDENKI úgy szállt ki a murteri kikötőbe, mintha azt mondtak volna, soha többe nem lehetsz itt…
    Szóval 1 szó mint 100!!!:
    Aki teheti jöjjön velünk legközelebb, aki meg nem az meg nézze Kapitányunk képeit, amiknél néha megszakad a szívem az irigységtől…
    Folyt. köv.
    Colgate Ati

    Reply
  5. Nagy Roland

    2018 március végén katamarán tréninggel egybekötött túrán vettem részt Imrénél. Kicsit félve indultam neki az útnak a nem túl biztató időjárási előrejelzések miatt- mivel elkísért a 9 éves kisfiam Axel is.
    Az aggodalmak a megérkezés után Zatonba, az indulási marinába hamar szertefoszlottak, nagyon jó csapat jött össze és az idő is elfogadható volt. Nagyon hasznos és gyakorlatias 4 napot töltöttünk a gyönyörű és tágas Lagoon 400 S2 fedélzetén, rengeteg új tapasztalatot szerezve. Remekül éreztük magunkat,köszönet Imrének és a jó társaságnak.
    Roland és Axel

    Reply
  6. István

    Fantastic sailing weekend With a Lagoon 400 Catamaran in Croatia! We had a bit of everything: sunshine, good wind, storm, great food and lots of fun together with Barney Mersich, Matyi Mersich, Imre Szabó, John Vincze, Barna Adrienn, Ildikó Dajka, Niki Varga and Zoli. Imre, thank you for organising this great trip!

    Fantasztikus vitorlás heétvégén voltunk Horvátországban egy Lagoon 409-as katamaránnal! Mindenben volt részünk: napsütés, remek szél, vihar, finom ételek és legfőképpen sok-sok móka együtt Barnussal, Matyival, Imivel, John-nal, Adrival, Ildikóval, Nikivel és Zolival. Imre, köszönjük a nagyszerű szervezést! Köszi!

    Reply
  7. Hofi

    Csatlakoznék az előttem szólóhoz. Az Imi által szervezett túrák mind, mind rendkívül kivételes élményként marad meg emlékeinkben. A vitorlázás puszta élményén túl mindig számos látnivalót tekintünk meg, kalandos túrákat teszünk, és mindig szuper mansaft gyűl össze. (Ez talán nem az Imi érdeme: kinn a tengeren egymásra vagyunk utalva, eddig nem tapasztaltam konfliktus helyzetet a legénység között.) Szó, ami szó! Nagyon örülök hogy részt vehettem eddigi néhány túrán, és már alig várom a következőt. Imi! Köszönöm, jó szelet!

    Reply
  8. Bubla Szabolcs

    Már többször volt alkalmam Imivel hajózni. Minden alkalom fantasztikus volt, gyönyörű helyekre jutottunk el hajóval, fantasztikus csapattal, sok új barátot, kedves ismerőst megismerve! Sosem felejtem el az Adriai Átkelés után a hajnali megérkezést Vieste kikötőjébe, amikor a telihold még az égen volt, vele átellenben már elkezdett felkelni a nap, szemből pedig a vieste-i világítótorony pásztázott minket. De ugyanilyen gyönyörű élmény volt a 36 órás átkelés után befutni Máltán La Valettába, vagy megpillantani Taorminát, elhajózni a hatalmas Etna előtt vagy megcsodálni a Strombolit a tengerről. Ha bármelyik eszembe jut, beleborzongok és rögtön jókedvre derülök….. Köszönök mindent Kapitány! Remélem hamarosan újra alkalmam nyílik Veled hajózni!!!!!!!

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük